Még egy-két beszámolóval el vagyok maradva, és gondoltam még megosztom ezeket. :)
A marseille-i utazás után azt éreztem, hogy legszívesebben azonnal útnak indulnék újból, de a következő alkalom, a suli miatt, majdnem egy hónappal később volt beszervezve Lyonba. A kezdeti lelkesedésem ellenére mégse sikerült ide teljes jókedvvel elutazni. Úgy volt, hogy Dórival ketten megyünk, és mindent lefoglaltunk már másfél hónappal előtte. Akkor még nem tudtuk, hogy kevésbé lesz kedvünk felutazni északra november végén. Ugyanis pont előtte lévő hétvégén történt meg a terrortámadás. Nem megyek részletekbe, mert a blogon is arra törekedtem, hogy csak a jó, pozitív dolgokat írjam le, és vidám legyen. Viszont azt el kell mondanom, hogy soha nem éreztem magam ennyire közel az eseményekhez, mint ekkor, pedig az országnak majdnem a túlsó oldalán történt mindez. Az utcák megnőtt a rendőrös, sőt a fegyveres katonák jelenléte, az oktatási intézményekbe fegyveres biztonsági őrök kerültek, az üzletek, botlok bejáratánál mindenkinek ellenőrizték a táskáját stb. Mivel még csak egy hét telt el az események óta az utazásunk napján, így Dóri végül úgy döntött, hogy nem bír eljönni velem Lyonba, mert nem tudná jól érezni magát. Abszolút megértettem a döntését, és én se voltam teljesen nyugodt, de azt gondoltam minden rendben lesz, így elindultam kora reggel egyedül.
A vonatút nagyon hosszú volt, és bár valamennyit aludtam, már nagyon vártam, hogy beérjünk és leszállhassak. Az állomásról egyből a szállásra mentem, hogy lepakoljak, egyek valamit, majd elinduljak körülnézni a városba. Mivel lent délen elég kellemes volt az idő még, így novemberben is, a lyoni időjárástól nem voltam túl boldog. Itt már rendes ősz volt, így örültem, hogy előre felkészülve magammal hoztam a vastagabbik kabátom.
A szállás konkrétan a vasútállomás mellett helyezkedett el, így gyorsan oda értem. Nagyon jó kis hely volt, pedig nem olyat kerestem ami extra lett volna. A mágneskártya ami a szobám kulcsaként funkcionált indította be a liftet és a szobán belül a világítást is. Lehet csak én vagyok így elmaradva, de nekem irtóra tetszett! :)
 |
| Ez a szobám ablakából készült. ennyire volt közel a vasútállomás. |
Gyalog indultam útnak egyből az ebédelés után, és itt a külvárosban elég kevesen voltak az utcákon, de miután elértem a Le Rhône egyik hídját, már egyre több emberrel találkoztam. A Palace Bellecour térre mentem először, ahol XIV. Lajos lovasszobra található, egy óriáskerék és innen már látszik a Basilica of Notre-Dame de Fourvière is. A téren alig lézengtek emberek, és sok látnivaló, néhány szebb épületen kívül nem volt (bár utólag kiderült, hogy Saint-Exupéry és a Kis herceg szobrát valahogy "sikerült" itt kihagynom), így nem időztem itt sokat.
 |
A sétálás közben készült képek.
A borús, szürke idő miatt nehéz valami szépet megosztani. |
 |
| A terror áldozataira emlékeztek meg XIV. Lajos szobránál. |
 |
Háttérben a Basilica of Notre-Dame de Fourvière és a fémtorony, melyet Eiffel tervezett, pont a párizsi torony mintájára, mert néhány lyoni a fejükbe vette, hogy ne a templom legyen a legmagasabb pont a városban.
Mára a bazilika Lyon jelképe, a torony meg kb. senkit nem érdekel... |
 |
| Saône felett |
Áthaladva a Saône feletti hídon, hipp-hopp ott voltam a Saint-Jean-Baptiste katedrálisnál. Itt végre kisütött a nap a sok felhő mögül is egy kicsit, bár melegem azért nem lett, még ha a képekről úgy is tűnik, hogy ragyogó idő van. A napsütés miatt a templom belsejében csodásan nézett ki, ahogy a színes üvegablakokon átvilágított a fény.
 |
| Rajzolgató diákok. A templom több szegletében is beléjük futottam. |
A régi városrész egyik kis utcácskájából indultam fel a dombnak a Basilica of Notre-Dame de Fourvière-hez. Akárcsak Marseilleben itt is nagyon sokat kellett menni, főleg lépcsőzni, és megnyugodtam, mikor láttam, hogy az előttem haladó, velem egykorú kisebb csoport is hozzám hasonlóan nehezen veszi a levegőt, és alig bírja felvinni magát. :)
Az erdős rész már nem volt olyan vészes, és kellemes is volt itt sétálni. Most először éreztem igazán az őszi hangulatot, a színes levelek között bandukolva. Bevallom bár nagyon-nagyon élveztem lent délen a jó időt, kicsit hiányzott ez. :)
 |
| A "gyilkos" lépcsősor |
A bazilika olyan közel volt, hogy képtelenség volt lefotózni egyben az egészet az erdő irányából. Felérve a látvány természetesen most is kárpótolt a mászásért, bár éppen végre helyet szorítottam magamnak a többi turista között, és csináltam egy-két fotót, mikor irtózatosan el kezdett zuhogni az eső, és azon a pár méteren is nagyon eláztam, hála a szélnek, míg bemenekültem a templomba. A bazilika belülről monumentális volt, a díszítése nagyon különleges volt a sok mozaiknak köszönhetően.
 |
| Az utóbbi két kép a városról már azelőtt készült, hogy elindultam lefele. |
Miután kívül-belül körbenéztem elindultam lefele. Még megtekintettem a domb oldalában lévő rózsakertet, ami így novemberben nem volt túl izgalmas, szóval azt kell mondanom érdemesebb tavasszal, vagy nyáron jönni Lyonba.
 |
| Az eléggé sivár rózsakert, ami valószínűleg virágzáskor csodaszép lehet. |
A régi belváros volt a következő cél, mely a domb alatt nyúlt végig, így leérkezve a "csodás" lépcsőkön, melyeket korábban olyan kínkeservesen másztam meg, egyből ide értem. A rossz idő ellenére viszonylag nagy volt a nyüzsgés, de szerintem főként turisták voltak az itt sétálgatók.
Lyonról korábban azt olvastam, hogy híres gasztronómiai város, és van egy innen származó séf, Paul Bocuse, aki nagyon büszkék a helyiek, több étterme is van itt is, még egy ház oldalára is láttam felfestve egy képet róla, és több híres séf is nála tanult, valamint a Bocuse d'Or nevű világhíres szakácsverseny is róla kapta a nevét. De emellett nekem úgy tűnt a különböző tervezőkben, alkotókba is gazdag ez a hely, mert több ilyen üzletet is láttam, ahol egyedi bútorokat, vagy éppen ruhákat árultak.
 |
| Az egyik ruhabolt előtt, igazi selyemhernyók |
A nap utolsó programja közé tartozott az Opera megtekintése, melyet már a szállásra visszaúthoz igazítottam és amely a két folyó közötti városrészen helyezkedett el. Odafele még "belefutottam" a Városháza épületébe, mely előtt szintén megemlékeztek a terrorcselekmények áldozatairól.
 |
| Place des Terreaux nevű tér, végében a Városházával |
Az opera már e mögött volt, így gyorsan odaértem. Elég érdekes ez az épület, mert a felújításánál a régi alapra egy üvegből és fémből készült tetőt illesztettek. Nagy a kontraszt és a két stílus között, és elsőre furcsának is tűnt, de most ahogy nézem a képeket már nem zavaró.
Sokat ezután már nem időztem, mert elkezdett besötétedni, fáradt voltam a korai kelés és indulás miatt, illetve beborult az ég, és még messze volt a szállás. Sikeresen el is kapott a zuhé, egy idő után teljesen átázott a térképem azon oldala, amely éppen ki volt hajtva, mert állandóan néztem jó fele megyek-e. Ekkor már kifejezetten örültem, hogy nem egynaposra terveztem ezt a lyoni kirándulást, mert így nem kellett vizesen felszállnom egy vonatra, hanem a hosszú kirándulás után megérdemelten pihentem le a szálláson.
