Nizza 2.0

Most már egy jó ideje nem írtam, és jól esett hallani, hogy vannak akik hiányolják az új bejegyzéseket. Nos, az történt, hogy októberben hirtelen nagyon sok órám lett, főleg az utolsó előtti szeptemberi héthez képest, mikor ugyebár egy napot sem voltam bent a suliban...

Csak a hátulját fotóztam le (bár a

lényeg úgyis itt van), mert elöl egy

kevésbé tetszetős kép van rólam,

valamint, most vettem észre;

hibásan a vezetéknevem :)

Szóval más dolgom is lett, mint azt tervezgetni, mikor hova utazgatok. :) De azért igyekeztem beszorítani egy-két az iskolánál kellemesebb programot is. Múlt héten volt az első ilyenre alkalom, így hétfőn visszamentem Nizzába, hiszen még volt pár látnivaló, amit meg akartam nézni. Kicsit későn indultam, mert még el kellett szaladnom a helyi buszjárat irodájába meghosszabbítani a bérletem, ami nem ilyen kis papírfecni, mint otthon, hanem egy műanyag tokos mágneskártya. Megéri ezt megvenni (főleg diákként), mert "csak" 12 euro egy hónapra, míg egy útra egy jegy 1 euro, és ugyebár én 12 alkalomnál többet utazok, illetve Nizza és Cannes irányába odafele fel tudom használni, ugyanis ezen a területen belül bármire felszállhatok vele, még ha a busz később más zónába is megy át.

Na, de visszatérek az eredeti témára: szóval Nizza. Azért választottam részben a hétfői napot az útra, mert ugyebár még meg akartam nézni a virág-, és gyümölcspiac helyett lévő bolhapiacot. Mire odaértem elég nagy volt a nyüzsgés, és teli volt az egész tér, plusz még a Palais de la Préfecture (Savoy hercegének palotája) előtti rész is megtelt. Körülbelül másfél órát töltöttem itt, és bár semmit nem vettem, jó móka volt. Szinte mindent lehetett itt kapni, gagyi kacatoktól, a használt, vintage luxuscikkekig, melyek még így is elég drágák voltak.

Palais de la Préfecture előtti tér

Még a legfelső is kb. egy havi lakbéremnek
felelt meg, így úgy döntöttem inkább utóbbit
fizetem ki.

Jósnő is volt a bolhán, aki kártyából jósolt.
Később láttam is valakit nála ülni. Én kihagytam
ezt az élményt. Mi abban a jó ha előre lelövik
nekem a poént? ;)

Gombok. Volt miből válogatni, csak legyen az embernek
türelme.

Mivel dél közeledett, és én már elég régen reggeliztem, ezért a parton leültem egy padra elfogyasztani a szendóm, közben pedig figyeltem az elsétáló embereket (akik főként turisták voltak), illetve természetesen a tengert.

Ezután elmentem, hogy belülről is megnézzem a Palais Lascrais-t, ugyanis nagyon szép képeket láttam róla a neten. Útközben még beléptem az Église de l'Annonciation de Nice- be is (most megnéztem a fordítóban Angyali Üdvözlet Temploma). A múltkor ugyanis csak futólag láttam, pedig hihetetlen belül! Fantasztikusan kidolgozottak a falakon és a plafonon a motívumok, minták, szobrok. Nincsenek üres falrészek, hanem az összes díszítés egy teljes egészt ad. Én nem nagyon szeretem a túldíszítettséget, de ez valahogy más. Csak az a hasonlat jut eszembe, hogy mint egy ékszerdoboz. Nekem nagyon tetszett,és már csak azért is különleges, mert az ide vezető utcák egyszerűek és díszítetlenek, illetve a templom kívülről is, és ez ezekkel teljes ellentétben áll.

A lámpa- illetve a kintről beszűrődő fények miatt, annyira
nem lettek jók a képek, szóval csak azt tudom mondani:
Ezt élőben kell látni! :)

A Palais Lascaris-ba én diákként ingyen mentem be, ami így megérte, de fizetni személy szerint azt gondolom nem érdemes érte (10 euró lett volna), mert ugyan szép, de nem olyan nagy durranás. A palotában egy állandó hangszermúzeum található, illetve egy színházzal kapcsolatos kiállítás. Ha jó értettem utóbbi csak időszakos. Ezt elvileg nem lehetett fotózni, de csak később vettem észre az erre figyelmeztető kiírást, bár olyan sok képet amúgy sem csináltam róla. Az emeleten volt a hangszermúzeum, illetve három szoba berendezve 17. századi bútorokkal.

 

Az utolsó előtti képen látható ajtóval kapcsolatban megjegyezném, hogy én azt hittem, az évek során, így megvetemedett, azért ilyen ferde. De az egyik információs tábla felvilágosított, hogy csak tájékozatlan vagyok, ugyanis direkt csinálták őket ilyenekre, azért, hogy elkerüljék a padlón lévő szőnyegek kopását, csökkentsék a huzatot, illetve könnyítsék az ajtók súlyát.

A következő állomás a kicsit távolabb lévő orosz ortodox templom volt, amire különösképpen kíváncsi voltam, mert még sosem láttam ilyet élőben. Mivel hosszabb sétáról volt szó, így gondoltam ez pont ideális lesz, hogy újból elfogyasszak két gombócot Fenocchio fagyijából. Most mentás csokit és, az eladó lány ajánlására, kakaót ettem. Előbbit kicsit vizesnek éreztem, de utóbbi nagyon finom volt, bár lehet azoknak, akik nem szeretik a magas kakaótartalmú csokoládét nem ízlene.
Útközben lelkesen fotózgattam az épületeket, mert nekem nagyon tetszettek ezek a kovácsoltvas teraszos/kilépős "társasházak". A legtöbb szépen fel van újítva. Még szeptemberben mesélte a 'Kulturális tudatosság' órán a tanár, hogy itt Franciaországban az egyik legnagyobb adókedvezményt akkor lehet kapni, ha az ember egy régebbi házat vesz meg és helyreállítja.

Az ortodox templommal egy kicsit pechem volt, ugyanis bár simán megtaláltam, de le volt zárva felújítási munkálatok miatt novemberig. Így se közelebbről, se belülről nem tudtam megnézni. Annyi viszont ebből a távolságból is látszott, hogy a díszítés nagyon szép és részletgazdag.
Valószínű Nizzának ezen a részén több orosz nációjú család is élhet, ugyanis a közelben volt egy társasház, melynek egyik eladó vagy kiadó lakását csak cirill betűs felirattal hirdették meg, illetve az itteni boltokon is láttam ilyen nyelvű kiírásokat.

Hazafele még be akartam menni a Parc Phoenix nevű helyre, mely a reptér közelében lévő 7 hektáros park, botanikus kerttel és hatalmas üvegházzal. A hazafele tartó busszal terveztem ide eljutni, de ez késett, és mikor végre megérkezett, mondtam a sofőrnek, hogy a reptéri megállóhoz mennék, közölte, hogy ebben az órában most nem áll meg ott menjek a reptéri transzferrel. Elmentem tehát a másik megállóba. Mikor megérkezett a busz megkérdeztem ezt a sofőrt is, már a parkot is említve. Mondta a hölgy, hogy igen nem messze áll meg, de ez a buszjegy sokkal drágább lesz (6 euro), mintha sima busszal mennék, mert ez direkt a reptérre utazóknak van. Útba is igazított hányas számú járművel érdemes mennem, ami pont ott tesz le. Azt viszont éppen utána láttam elmenni az utcán sokkal előrébb, a következő meg csak 20 perc múlva jött. Úgy döntöttem, hogy ez ma már nem akar összejönni, és nincs értelme erőlködni, mert már csak kb. 1 órám lenne zárás előtt a parkra, végigfutni meg mégse akartam rajta. Szóval remélhetőleg ezt majd egy másik alkalommal nézem meg.