Parc Phoenix

       Mostanában kicsit elfoglalt vagyok, így, hogy közeledik a félév vége, ezért aztán ezt a bejegyzést se sikerült befejeznem múlt héten, mikor nekiálltam megírni, viszont tegnap két óra közötti szünetben, illetve ma délután összehoztam, szóval fogadjátok szeretettel! :)

      Anyukámék látogatásának utolsó napján már csak egy délelőtti programra jutott, idő és ennek pont meg is felelt a Nizza külvárosában található Parc Phoenix, ahova ugye már egyszer megpróbálkoztam eljutni, és ami történetesen pont szembe van kb. a reptérrel. Végre az idő is igazán napsütéses lett, ami ideális volt a parkos sétálgatásnak.

    A szokásos Nizzába tartó busszal tudtunk utazni, csak most a reptérnél szálltunk le. Itt egy hatsávos autó út van, ezért úgy döntöttünk keresünk egy zebrát, ami viszont jóval odébb volt, így aztán visszafele a reptérre már csak jól körülnézve keresztülszabtunk az úton. :)

      A park belépője csak 3 euró, ami egyáltalán nem vészes szerintem. Azt sajnáltam csak, hogy a bőröndöket nem tudtuk letenni értékmegőrzőben, így bár nem volt nehéz, végig kellett húznunk útközben.

        A park így, hogy egy novemberi hétköznapon látogattuk meg, elég kihalt volt. Valószínű nyáron mikor  több a turista, illetve hétvégén nagyobb a nyüzsgés. A legtöbb látogató a gyerekeiket tologató anyukák voltak, illetve oviscsoportok.

A kis törpikék neonmellényben, hogy az óvóbácsi
könnyen szemmel tudja tartani őket. :)

    A kert részen különféle madarak voltak főként, elkerített helyeken vagy nagy ketrecekben. Pelikánok, papagájok, pávák stb. illetve pár emlős, mint a vidrák, bár ők nagyon elbújtak és nem láttuk őket, csak a tábla jelezte, hogy elvileg őket lehet megfigyelni. Mivel a meglévő időnk nagy részét az üvegházban töltöttük, így végül a kinti részt nem jártuk be teljesen. A benti területen, egzotikus növényeket lehetett látni, illetve teknősöket, flamingókat, papagájokat, valamint különböző akváriumokban sok-sok különböző halfajt. Nem vagyok a botanikában annyira otthon szóval a következő fotóknál elmaradnak a korábbi bejegyzéseknél gyakori kommentárok, kénytelenek lesztek csak csodálni őket. :)

       Még megettük az ebédre csomagolt szendónkat az egyik padon ülve, aztán egy 20 percre rá már el kellett indulni a reptérre. Az átvilágításig el tudtam kísérni Anyukámékat, majd mikor eltűntek a szemem elöl elindultam hazafele. A rákövetkező napokban elég erős honvágyam volt, mivel alig történt velem valami, hiszen a szünet még mindig tartott, a legtöbben, köztük a lakótársam is, elutaztak, így kevésbé telt vidáman és mozgalmasan az idő. De most már erről szó sincs, mert, mint mondtam irtó sűrűek a napjaim. :) Így aztán a következő posztot, Marseille-ről, is csak későbbre tudom ígérni.

Nizzai reptér - Az ember úgy érzi, mintha legalább is Miami-ban lenne.
Vagy legalább is így képzelem Miamit. :)

Monaco

     Másfél hete volt a sulimban az őszi szünet, így teljesen ráértem és szerencsére látogatóim is voltak, így a napok izgalmasan teltek. Anyukám és nagynéném érkeztek, ugyan csak pár napra, de igyekeztem a lehető legtöbb helyet megmutatni nekik, mert örültem, hogy végre a számomra fontos emberekkel is megoszthatom ezeket az élményeket.

     Az első napon Cannes és Cap d'Antibes fért bele a programra. Most kicsit izgibb volta Cannes óváros része, hiszen nyitva voltak a boltok, illetve a nap is gyakran kisütött. Az időjárás miatt a következő napokban végig izgultunk, ugyanis állandóan rossz időt mondott a meteorológia. Ennek ellenére viszonylag szerencsénk volt, és bár Nizzában néha kicsit esett az eső, valamint utolsó este itt Antibes-ban eléggé hűvös is volt, lényegében ez nem akadályozott meg minket semmiben. :)

Mivel már Nizzáról, Cannesról és Cap d'Antibesról írtam, így azt gondoltam most ezeket kihagyom és Monacot említem meg, illetve egy következő posztban (mert ez már most hosszú) Parc Phoenixet.

Viszonylag korán (nekem ugyebár minden korán van amihez 8 előtt fel kell kelni) indultunk el vonattal Monacoba. Korábban vettem egy 50%-os kedvezményre jogosító ZOU! kártyát, így aztán elég kedvező áron tudtuk megvenni a vonatjegyet.

     Már kilépve a vasútállomás egyik kijáratán elég szép látvány tárult a szemünk elé, ugyanis Monaco nagyrészt dombokra épült, és már a vasút kijárata is viszonylag magas ponton volt. Innen kezdtük el szó szerint az ereszkedést, mert hihetetlen szintkülönbségek vannak egyes utcák között. Még lift is van néhány helyen az egymás alatt lévő utak között, mert annyit kell gyalogolni a kacskaringós utcákon. Bár akkor nem tűnt annyira fel, most, hogy nemrég Marseille-ben voltam (majd erről is lesz poszt) tudom megállapítani, hogy abszolút tiszták és rendezettek az utcák, házak, kertek.

Az első kép kilépve a vasútállomás liftjéből

Az első utunk a hercegi palotához vezetett, ami szintén a város egy magasabb pontján volt, így viszonylag sokat kellett gyalogolnunk. A palota előtti téren már elég sok turista volt, bár gondolom főszezonban, nyáron azért ennél jóval nagyobb a tumultus. A kilátás innen a városra elég szuper volt (ahogy később több más helyen is), így jó pár fotót lőttünk. Mostanra már a panorámafotózásba is kezdek belejönni.

A hercegi palota, a szobor pedig az első Grimaldi (a "Ravasz"), aki szerzetesnek beöltözve jutott
be az erődbe és ezzel a csellel tudta hadseregével bevenni azt 1297-ben.

A kikötő és a város egy része - Az autóversenyek rajongóinak pedig a pálya egy része :)

      Mivel a neten olvastam, hogy 11:55-kor lesz őrségváltás, addig pedig még volt egy bő félóránk, tettünk egy kört a környező kis utcákban, és mire visszaértünk a térre már az minden turista az elzárt út mellett állt várva az őrségváltást. De először nem ők jöttek, hanem négy motoros rendőr, egy monacói zászlóval ellátott autó, majd egy sort záró másik sötét kocsi. Ahogy mi láttuk (én a kopasz fejét, nagynéném, meg azt, hogy integetett) a kis zászlóval megjelölt járműben Albert herceg utazott. Sok mindenki nem lehetett, akinek ilyen kísérete van, harangoznak mikor megérkezik és egy lesötétített kocsiban érkezik. Mostanra már teljesen meggyőztük magunkat erről, hogy őt láttuk. :)

Későn kaptam le, de az első a szóban forgó autó, amit figyelni kell.
Most mondjátok meg, szerintetek mást kísérnek ekkora hacacáréval, mint Albertet?
Szerintem tuti nem.

Miután vége lett az őrségváltásnak a tér túloldalára is átmentünk, hogy vessünk egy pillantást azon az oldalon is a kilátásra.

      Innen egy rövid séta volt csak a monacói katedrális, ami egy hatalmas épület, itt van többek között Grace Kelly is eltemetve. Elég vastag falú és oszlopú volt a templom, így a belső teret nehezen tudtam fotózni, vakuzni pedig nem lehetett. A közeli képeim lettek viszonylag jó, de azokból se mind, szóval most ide is csak ízelítőt teszek.

Elég szokatlan hatást keltett a modern
orgona ebben a régi katedrálisban

     A katedrális parkján  keresztül sétálva az Oceanográfiai Múzeumnál lyukadtunk ki, amiről nem hallottam nagyon izgis dolgokat, ezért azt kihagytuk. Kicsit nehézkesen, de lekeveredtünk vissza az öbölbe, és a part szélén gyalogoltunk végig fel a kaszinó irányába.

Itt kicsit gyakoribbak voltak a menő sportkocsik, mint a többi városban, ahol voltunk.
Többen is fotózták ez a járművet, és a tulaja láthatóan büszke is volt rá. :)

Mindenki látja az úton a felfestést? :)

     Az öböl második oldalára felérve először az opera épületét láttuk meg, majd a part felöl megkerülve az egészet, értünk a kaszinó elé. Mint utólag kiderült pont elmentünk a F1-es pálya híres kanyarja mellett, amit a parktól nem láttunk, később pedig nagyban kerestünk. De hát ez így szokott lenni. :) Na, de vissza Monte-Carlo kaszinóhoz. Az előtérbe mentünk csak be, ugyanis a teremhez már belépési díjat kellett fizetni, annak meg nem láttuk értelmét, mert ugye nem akartunk játszani. Bentről nincs képem, mert tilos volt fotózni, de kívülről se rossz látvány.

     Itt a kaszinó közelében elég sok luxus bolt volt, de nem sorolom fel őket, mert egy csomó embert nem érdekel és nem is ismerik őket. :) A lényeg, hogy egyértelmű volt erre a környékre a turistákon kívül azok járnak, akik megengedhetik maguknak ezeket a luxusokat.

     Miután megörökítettük a kaszinó épületét, elkezdtük keresni ugyebár a híres kanyart, ami mellett korábban észrevétlenül elmentünk. A közeli ismerőseim, barátaim tudják, hogy ritkán jövök izgalomba autókkal kapcsolatos téma esetén (mondjuk inkább azt, hogy kb. soha), de ezen a pályán még vezettem is korábban egy számítógépes játékkal, így irtóra feldobódtam mikor megláttuk a hajtűkanyart. Még fotót is csináltunk, ahogy ott ülünk. :)

Kicsit megkopott a szegély már :)

Elég lett volna a kaszinó mellett ezen a lépcsőn lejönni,
hogy eljussunk a hajtűkanyarhoz...:)

A modern épületek, melyek helyet adnak a luxus-
márkának. :)

A park egy része a kaszinóval szemben

    Innen aztán, részben a kaszinóval szembeni kis parkon keresztül, visszamentünk a vasútállomásra, majd, mivel még viszonylag korán volt, Nizzában leszálltunk egy kicsit, hogy megnézzük a fő utcát, a Notre Dame-ot, illetve megkóstoltassam Anyukámékkal Fenocchio fagyiját (most már lassan juttatást kéne kérnem tőlük annyit reklámozom őket....).