Marineland Antibes

Vasárnap a nizzai kirándulás fáradalmait pihentem, és terv szerint a napot a beadandó írással töltöttem. Éppen ezért a hangulatom se volt a tetőfokán, és mindent csináltam csak azt nem amit kellett volna (mint sokszor máskor is...). Kipakoltam a táskám az előző napról, és benne volt a nizzai információs pontról elhozott prospektus az Antibes melletti Marineland-ről. Már egy másik Külkeres lány blogján, aki Nizzában volt egy fél évet, olvastam erről a helyről, mert ő el volt ájulva tőle, így el akartam ide valamikor menni, mert engem is nagyon érdekeltek a delfines, gyilkosbálnás showk. Mivel éppen ráértem (khm-khm), ezért megnéztem a weboldalukat, és kiderült, hogy van olyan lehetőség is, hogy "Találkozás a delfinekkel". Ez volt az a pont, amikor tudtam, hogy ide én nagyon-nagyon-nagyon szeretnék elmenni, és lehetőleg az utóbbi programra is. Mióta Apukám egyszer volt egy ehhez hasonló parkban egy céges útnak köszönhetően, és simogatott delfint, azóta vágyom erre én is. Ez pedig egy röpke 17 éve volt.

Mikor alaposabban áttanulmányoztam a honlapot kiderült, hogy aki a szülinapját ünnepli aznap, az fél áron megy a delfines találkozóra. Az én születésnapom ugyan még nagyon messze van, de tudtam, hogy Dórinak pont másnap lesz, és ha őt is érdekli, akkor itt az alkalom, hogy elmenjünk. Szerencsére ő is hasonlóan lelkes lett. Anyukám is támogatott és azt mondta, hogy használjam ki a lehetőséget, és mindenképpen menjek el. Így alakult a borús hangulatú napom egycsapásra tömény izgalommá. Megvettem a jegyeket, és miután sikerült kicsit lehiggadnom, rávettem magam a beadandó írásra, hogy ebből a szempontból is nyugodt szívvel töltsem el a teljes másnapomat Marinelandben.

                                                                                                                                                                                    

Másnap reggel kicsit fáradtan, de izgatottan ébredtem. Még egy gyors bögrés sütivel megünnepeltük Dórit, aztán indultunk, mert még ki kellett nyomtatni a belépőjegyeket. Minden simán ment, ugyanazzal a járattal utaztunk, mint amivel Nizzába mentünk, de az út sokkal rövidebb volt, mert Antibes határában volt a park, tehát körülbelül 10-15 perc telt csak el.

A buszmegállóból csak párszáz méter kellett gyalogolni, de addigra már alig bírtam magammal, pedig tudtam, hogy a delfines találkozó csak délben lesz, akkor meg éppen, hogy 10 óra múlt.

Először a pingvineket, fókákat, illetve a fókás showt láttuk, majd pedig utána a nagyobb medencénél az első delfinshowt. A honlapról már kiírtam ugyan mikor milyen műsor lesz, de minden show végén a hangosbemondó be is mondta, mit és hol láthatunk nem sokára.

Ez a kevés információk egyike volt, amit elmondtak angolul is, mert minden franciául volt. Az állatokról szóló ismeretterjesztő táblákon sok infó franciául van leírva, majd alatta két mondatban elintézve angolul és olaszul. Kicsit fura volt, hiszen mégis csak a turistákból élnek.

A delfinshow előtt már ott szobroztam a medence mellett, és igyekeztem minél több képet csinálni az állatokról. Mikor elkezdődött a műsor se ültem a lelátó második soránál feljebb, bár a nap már így délelőtt is nagyon erősen tűzött. A show fantasztikus volt, nekem nagyon tetszett, csak azt sajnáltam, hogy csak 20 percig tartott. Közben is csináltam egy csomó képet meg videóztam is, de azért mindent nem töltök fel, mert nyilván egy külső szemlélőnek ez fele olyan izgalmas. Szóval ebből a kb. 400 képből a legjobbak teszem ide.

Ezután még átmentünk a gyilkosbálnák medencéjéhez, ami a legnagyobb volt, és az ott kezdődő show elejét még láttuk, de aztán elindultunk végre a delfinekkel való találkozásra. Nem emlékszem mikor voltam utoljára ilyen izgatott, úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek.

A gyilkosbálna-show eleje

Mikor bementünk le kellett tennünk a cuccaink, illetve levenni a szandálunk, mert egy kantáros, gumicsizmás végű, gumiból készült nadrágot kellett felvenni. Utána az egész csoport, a két trénerrel elindult kifele. A tájékoztató megint franciául zajlott, így egy idő után közbe kellett szólnom, hogy rákérdezzek elmond-e majd mindent angolul is. Annyit fordítottak mindig, mint a táblákon. Sok duma után kaptunk két mondatot. :) Azt előre elmondták, hogy mikor bemegyünk a nadrág ránk fog tapadni, a víz hideg lesz, és ne érintsük meg a delfint, míg ők nem mondják, illetve ne emelgessük a lábunk, mert megijedhetnek, hiszen idegenek vagyunk. Az, hogy ez a guminadrág ránk tapad nagyon kényelmetlen volt, és miután levettem úgy nézett ki a lábam, mint mikor alváskor az emberre rányomódik a párna és az ágynemű gyűrődése.

Szóval bementünk a medencébe, és szépen sorba álltunk egy combközépig érő fal mögé. Először a két fiatal delfint Joe-t és Anya-t engedték be, akik a két tréner utasításait követve ugráltak, "integettek" az uszonyukkal, pörögtek a vízben, felemelkedve hátra fele mentek, elkapták a labdát és hasonló dolgokat mutattak be, mint a shown. "Csak" ez itt most pár méterre zajlott tőlünk! Hihetetlen élmény volt! Annyira közel voltak, és ott ugráltak! Ezután a két fiatal helyet cserélt, két idősebbel, Neoval és Nalával, majd a trénerekkel együtt mi is emelgettük a kezünket, megtanulva a jeleket, ami alapján be lettek tanítva az állatok, és a delfinek pedig csinálták amit mutattunk nekik. Utolsó esemény volt a simogatás. Középről indulva, minkét oktató egy-egy delfint "vitt" végig a soron. Mivel én álltam a legvégén, már alig bírtam magammal mire hozzám értünk. Teljes extázis volt! Semmi másra nem figyeltem csak arra az egy dologra összpontosítottam, hogy itt vagyok és éppen egy delfint simogatok! Ha most visszagondolok, is alig hiszem el, hogy megtörtént. Életem egyik legszuperebb élménye volt! Hideg volt amúgy a bőre, és sokkal keményebb, mint amire számítottam. Azt hittem kicsit olyan tapintású lesz, mint a gumi, de inkább műanyagra emlékeztetett.

Mivel csak egy időpont volt, így Dórival együtt mentünk be és nem tudtuk egymást fényképezni, de volt egy ott dolgozó nő, aki mindent végigfotózott, így ott vettünk magunkról egy-egy képet, hogy örökre emlékeztessen minket erre a különleges alkalomra.

A 17 évvel ezelőtti kép

Én, ahogy Nalát simogatom :)

A nap hátralévő részében is a delfines találkozó hatása alatt voltunk és úgy éreztük 5 percig voltunk csak ott bent.
Mivel a következő showk csak délután kezdődtek így megettük a szendvicseinket, és körbesétáltunk a parkban. Abszolút látszott, hogy nincs főszezon, mert kicsit kihalt volt az egész. Megnéztük a vízben úszkáló jegesmedvét, illetve az akváriumokat a sok különböző hallal és cápákkal, majd elindultunk vissza a nagymedencéhez a gyilkosbálna showra, ami szuper szintén volt! Hihetetlen volt, hogy ezek a hatalmas állatok, hogy ugrálnak ki a medencéből (természetesen több liter vizet kiloccsantva)! :) A műsor után a trénerek lementek a medence üveges oldalához, hogy játszanak kicsit az állatokkal. Itt látszott igazán, hogy volt egy nagy anya bálna, több fiatalabb, és egy bébi.

A bébi :)

Mivel a következő delfin showig még volt idő, elmentünk a másik akváriumrészt is megnézni, illetve a hajókhoz kapcsolódó kiállítást.

Az üveg miatt kicsit nehéz volt ezeket lefotózni.

A delfin bemutató most is lenyűgözött minket és tudtuk a késő délutánit is meg fogjuk nézni, mert ebből egyszerűen nem elég. Ezen a kora délutáni műsoron voltak a legtöbb néző. Valószínűleg sokan csak ebéd után jöttek ki, de nem értettük, hogy például miért nem maradtak az legutolsó delfines showra.

De az utolsó delfines bemutató előtt volt még az oroszlánfókák műsora és a fókashow. Előbbi egy kis medencében volt, és első pillantásra nem tűnt úgy, hogy ez kifejezetten izgi lesz, de végül tévedtünk. Nagyon jópofa és muris volt. Abszolút közül voltunk, csak egy mellkasig érő üvegfal választott el minket, a trénerek ott mentek el előttünk, és akárhányszor a két nagy fóka beugrott a mutatványok miatt a medencébe, a kicsobbanó víz nagy részéből a körben álló, és üllő közönség is kapott. Sőt még direkt rá is kontráztak az idomárok, azzal, hogy utasították az állatokat, hogy csináljanak úgy mintha tapsolnának szemben a nézőkkel, ezzel megint egy jó adag vizet fröcskölve rájuk.

A fókáknál a "színpad" kicsit messzebb volt a közönségtől, így nehezebben tudtam jó képeket fotózni, de volt amikor közelebb jöttek az állatok, illetve láttuk a rajzfilmekből, filmekből ismert klasszikus elemet, mikor a fóka az orrán visz egy labdát. Nagyon ügyik voltak! :)

Az utolsó delfines műsor már inkább ilyen betanító szekció volt, ahol új elemeket gyakoroltak az állatokkal, és ismételtették a régieket, valamint a fiatalabbakat próbálták megtanítani az alapokra, és de is szuper volt! Nagyon érdekes volt látni, hogy mennyi energia van egy-egy ilyen műsorban, hiszen itt most látszott, hogy elsőre, másodikra, egyáltalán nem csinálják azt a delfinek amit az oktatók akarnak.

Bár igazából nem sétáltunk egész nap sokat, estére hihetetlenül fáradtak voltunk, sőt már délután is. Sosem gondoltam, hogy egy intenzív élmény, illetve az azt megelőző izgalmak ennyire ki tudják meríteni az embert, de konkrétan fájtak a vállaim, karjaim, és kimerültnek éreztem magam. De ez a nap egyszerűen csodás volt, és azóta is többször kinyitogatom a kis papírtartót amiben a rólam készült delfines kép van, és arra gondolok milyen fantasztikus élmény volt és mennyire szerencsés vagyok! :)