SKEMA

    Szóval csütörtökön már reggel 9-kor a suliban voltunk. Mostantól sulizni fogom, mert ez nem egyetem, nem is főiskola, hanem Grande École, aminek igazából nincs magyar neve. Ide járnak azok a diákok, akik az előző oktatási intézményben a legjobban teljesítettek. Elég bonyolult a francia oktatási rendszer így ebbe most nem mennék bele, a lényeg, hogy ha valaki Grande École-ba jár, annak nem kell izgulnia, hogy lesz-e munkája. Maga a SKEMA, ahova most mi járunk négy hónapig, is valószínűleg egyre ismertebb és jobb hírnevű lesz, ugyanis több karral is rendelkezik (Lille, Párizs, Kína, USA, Brazília és valószínű nem sokára jön a következő), és pont az elmúlt héten hallottam, hogy a pénzügy részen végzett diákok nagy része Párizsban, Londonban, vagy New Yorkban kezd el dolgozni, de a többiek is jó esélyekkel kerülnek ki, és sokan dolgoznak luxuscégeknél, az iskola pedig a világranglistán évről-évre előrébb kerül. A karok helye is az alapján kerül kiválasztásra, hogy milyen a gazdasági környezet. Itt Sophia-Antipolisban egy technológia park közelében van a suli, amellett, hogy ugye itt a Riviéra, amely a legtöbb turistát fogad Franciaországban Párizs után, tehát gazdaságilag elég jó helyzetben van. Na de vissza kanyarodva hozzánk, a kar fent van egy erdős részen, az út a suliba elég hosszú, főleg kora reggel és délután, mikor véget ér a munka, mert iszonyatosan nagy a forgalom. Elvileg 20 perc alatt megtehető lenne, de ehelyett körülbelül 45 perc, mert mindenki munkába, vagy suliba igyekszik, délután pedig onnan jön.

A suli bejárata - ezt a képet nem én fotóztam, mert még ott
eddig mindig elfelejtettem, hogy képet csináljak

Na ez már saját fotó. Szerintem belülről jobban néz ki, mint kívülről.

A suliban délelőtt megtörtént a bemutatkozás, rövid tájékoztató, egy kis körbevezetés a Nemzetközi Iroda meghívott minket a menzán egy ebédre, majd pedig emlékeztettek a szombati programra, ami az összes Erasmusost, illetve az igazi elsősöket érintett.

Ezután mi Dórival hazafele előbb leszálltunk, hogy a Antibes szélén lévő nagy Carrefourba bemenjünk vásárolni, hiszen nem volt otthon igazából kajánk, csak az a kevés, amit még Milánóban vettünk a boltban, hogy útközben legyen mit ennünk, meg nekem ott voltak a szalámis szendóim, amik már viszonylag nyomott állapotban voltak, az előző napi út után.

Először nem tudtuk a buszmegállóból merre kellene menni, mert csak a suli fele útközben láttuk a boltot, így gyorsan a buszról velünk együtt leszálló hölgyet megkérdeztem (franciául!) merre van a supermarché Carrefour (és reménykedtem benne majd kb megértem mit válaszol). Erre a nő gondterhelt arcot vágott és visszakérdezett, hogy beszélünk-e a angolul. :) Kiderült, hogy ő is arra tart, így vele mentünk. Mondtam neki, hogy nem akartam angolul szólni, hiszen tudtam a franciák értékelik ha az ember erőlködik egy kicsit, még ha utána maguk is váltanak át az angolra. Erre a hölgy mondta, hogy ő orosz, szóval bedobtam azt a 3 szót, amit oroszul tudok, ő pedig kedvesen mosolygott rajta. Még röviden beszéltünk egy-két semlegesebb témáról, majd a bolt bejáratánál elbúcsúztunk.

Nyilván a rendszerváltás óta, és miután bejöttek hozzánk is a nagy multik már hatalmas választék van otthon is, de én mikor Angliában voltam, és most itt is órákig csak bámultam az élelmiszereket, mert nagyon sok más van mint Magyarországon, és olyan sok az újdonság. Komolyan mondom 2 órát tuti eltöltöttünk itt a nagy bámészkodásban, főleg, mert azt se tudtuk mit akarunk venni. Például végre találtam tésztát, volt két márka, kiválasztottam melyik legyen, erre átmentem egy sorral arrébb és az egész fal tele volt még 25 másik márkával, és annak a 25 másik típusú tésztájával.

De nyilván a hűtős részleg is más volt. Egy egész sor tele volt csak sajtokkal. Mostanra már sokadszor látom, az elején azt hittem ez csak ritka alkalom, az egyik eladó, csak azért áll ott egész nap, hogy különböző sajtokat kóstoltasson. Állandóan kiabál, hogy reklámozza a kipróbálást, és ki is lép a kis pult mögül és odamegy emberekhez a kis tálcával. Hozzám is odajött, és első harapásra nem ízlett a sajt, de aztán jobb lett, és olyan finom utóíze volt, hogy legszívesebben még egy csomót megettem volna belőle azonnal.

A halpult se akkora, mint otthon a Tescoban, hanem, mint egy olasz piacon is. Erről még nem csináltam képet, de majd pótlom.

Olyan hatalmasnak tűnt az egész. Igazából a lenti képen nem is látszik jól.

Tudom, túl hosszasan írok a boltról és a élelmiszerekről, de ez így stílszerű amúgy, mert a franciák nagyon szeretnek az ételekről beszélni. Pont a brit hölgy, aki a Cultural Awareness tanárunk mesélte, hogy egyik karácsony után megkérdezte a kolléganőjét, hogy teltek az ünnepek, mire ő azt válaszolta "Jól. Tenger gyümölcseit főztem.".

Szóval ugyan még oda nem jutottam el, hogy képeket közöljek arról mit főzök, de sokat fogok beszélni szerintem az élelmiszerekről, meg igyekszem fotózni a boltba is, mert sokkal izgalmasabb nekem legalább is, mint az otthoni megszokottak.

De az újdonságok ellenére, elég fárasztó itt vásárolni, ráadásul még haza is kellett menni a sok cuccal, és ugye a szerdai napot se hevertük ki, így este nem volt gond az elalvással.