Cannes

Múlt hét vasárnap hajnalban irtó nagy vihar volt, többször is felébredtem rá, ezért aztán elég rosszul aludtam, és még délelőtt is elég sokat esett az eső, így azt gondoltam, hogy ez ma egy itthon maradós nap, de végül Dóri meggyőzött, hogy menjünk, nézzünk át Cannesba. Miután elkészítettem az első, igazi, itteni vasárnapi ebédemet, megnéztem a busz menetrendet, elindultunk a városba, hogy felszálljunk a 200-as buszra. A menetrend alapján a Briand nevű megállóba kellett, hogy érkezzen a busz, és időben ott is voltunk, de nem volt kiírva ez a busz. Átnéztünk a keresztutcába, hogy talán ott megtaláljuk a megállót, és meg is lett egy 200-as megálló, de ahogy a kiírásból láttuk ez Nizza irányába ment. Egy idős hölgy látta a tétlenségünket és rákérdezett a gondunkra (vagy valami hasonló volt, mert ugye nem értettem...). Mellette ülő fiatal nő segített végül fordítani, miután mondtuk, hogy nem beszélünk franciául. Ők is ugyanazt az utcát mondták, amit én néztem a neten, így visszamentünk. Többen is érkeztek oda, másokat kérdezve a buszról, ahogy kivettük a szavaikból, illetve később mikor már a szomszédos utcákban keresgettük a buszmegállót (ugyanis egy fiatal lány az angolul feltett kérdésemre azt mondta le kell menni balra) minket is megkérdeztek az idős hölgyek, mi pedig mondtuk, hogy pont azt keressük mi is. A ciki csak az volt, hogy az eső iszonyatosan elkezdett esni, a busz meg sehol nem volt. Így aztán mi végül fogtuk magunkat és a kereszteződésben lévő járdaszigeten megálltunk, mondván, ha a busz fentről jön azt is látjuk, meg ha másik irányból, azt is, így bárhogy elérjük. Ugyanis a szintén a buszt kereső néni, megálltak a másik utca felénél, de én ott nem láttam megállót, így nem mentünk oda. Körülbelül 15 perc után végre megjött a busz, és előre láttuk hogy ott fog megállni, ahova a helyiek is beálltak, és amin nem látszott, hogy megálló. Így aztán kicsit csapzottan (mert az esernyő ellenére a lábunk azért elázott, és a párás levegőtől nekem a hajam össze-vissza állt), de végre felszálltunk a buszra.

Körülbelül 40 perc alatt ott is voltunk Cannesban, ahol most a kikötőben yacht fesztivál volt. Így aztán nem is tudtuk megnézni közelről a csillogó, modern hajókat. Mivel útiterv nem volt, így csak elindultunk a part mentén. Szerencsére itt már nem esett az eső, de eléggé be volt borulva, és fújt a szél is. A parton az első épület, amit megláttunk az volt ahol a Cannes-i Filmfesztivál főként zajlik. Én így vörösszőnyeg, meg minden nélkül igazából meg se ismertem volna, hogy ez az az épület, ha Dóri nem mondja. :) De így aztán "muszáj" volt képet csinálnunk a lépcsőn állva.

A fenti és a lenti kép között csak pár hónap az eltérés. Meg kicsit más a feeling....
De ha lehetőségem lett volna én is Jake Gyllenhaal-al állnék ott.

Aztán végigsétáltunk a part mentén, időről-időre megállva, hol a partot, hol magát a part menti utat fotózva, mert a pálmafák miatt utóbbi hihetetlenül hangulatos volt, még ilyen rossz időben is.

Egészen a Carlton hotelig gyalogoltunk le, ami egy hatalmas, nagyon elegáns szálloda, majd itt visszafordultunk, elmentünk egy tucat luxusbolt mellett, mint a Dior, Chanel, Hermés és hasonló kategóriájúak. Mivel vasárnap volt, nem volt egyik sem nyitva, az ékszerüzletknél pedig még a kirakat sem volt izgalmas, mert az összes ékszert bevették, így csak az üres helyeiket láttuk.

Mivel terveztük a tervtelenséget, tehát nem néztük meg mit érdemes itt látni, és merre kell menni, hanem spontán magunktól fedeztük fel a várost, így csak most, hogy megnéztem, tudom ezt a part menti utcát, Croisette sugárútnak hívják. Mivel valószínűleg még átjövünk máskor is ide, ezért nem is izgattuk magunkat, hogy nem tudjuk melyek a fő látnivalók.

Szóval a part után, egy utcával beljebb mentünk, és felgyalogoltunk a szembe lévő dombra, amelyen a Eglise Notre-Dame de l'Espérance templom áll (igen most néztem meg, a neten, hogy ez a neve), és ahonnan csodás volt a kilátás mind a két irányba. Miután kigyönyörködtük magunkat elindultunk lefele, mert már a szél itt fent még erősebben fújt.

Régi, cuki, kis utcákon sétáltunk le a Rue Meynadier nevű sétálóutcára, melynek az eleje még nyüzsgősebb volt az éttermek miatt, de aztán egyre kihaltabbá vált, mert a boltok mind zárva voltak.

Még tettünk egy nagy kört, végigsétáltunk a Rue Antibes-en, ahol már a tipikus ruhaboltok voltak, mint a Mango, Zara és társaik, megspékelve néhány drágább butikkal, illetve pár macaron bolttal, ahol kedvemre kifotóztam magam. Az első helyre még lelkesen bementem fényképezni és próbálgatni, milyen beállítással sikerül éles képet csinálnom (nem egy szupermodern hatalmas Nikonról beszélünk, hanem egy pici, régi Finepixről, ezért tart percekig egy normális kép), és rám se szóltak, de a nagyon drágának tűnő, csak Instagram képekről ismert Ladurée-be már nem mertem berontani, illetve Dórit is meg akartam kímélni az újbóli várakozástól, így csak kívülről fotóztam le.

Ugye végül milyen szép élesek lettek a képek?

A még elegánsabb Ladurée

Végül visszafordultunk, hogy eléjük a 7 órás buszt hazafele. Bár nem is egész napos kirándulást csináltunk, sőt igazából pár órát sétáltunk, kicsit elfáradtunk. Pedig jobb lesz ha hozzászoktatjuk magunkat a "túrázáshoz", hiszen még egy csomó helyre el akarunk menni.